Reflexológia

A reflexológia története

A reflexzóna terápia, más néven reflexológia a gyakorlatban többnyire a láb illetve a kéz reflexzónáinak kezelését foglalja magában. Eredete a történelem előtti időkbe nyúlik vissza, Kínától Indián, Egyiptomon és a Római Birodalmon keresztül egészen Amerikáig sokféle kultúrában gyakorolták.

A reflexológia modern kori alkalmazásának népszerűségét dr. Viliam H. Fitzgerald kutatásai alapozták meg, aki az indián orvoslást tanulmányozva felfigyelt arra, hogy a kontinens őslakosai bizonyos esetekben nem a megbetegedett testrész közvetlen kezelésével, hanem egy másikat masszírozva érik el a páciens állapotának javulását.

Hogyan hat a reflexológia?

A reflexológia hatásosságát a gyakorlat bizonyítja, ám működésének mikéntje a mai napig nem tisztázott. A beteg ember talpán különféle elváltozások találhatóak, az egyes belső szervekhez tartozó zónákban megváltozik a láb színe, tapintása, s gyakran az ujjainkkal jól érzékelhető göböcskék jelennek meg a bőr alatt. Ezt sokáig úgy magyarázták, hogy a göböcskék jelenléte a láb szöveteiben lerakódott húgysav kristályoknak köszönhető, de kórbonctani vizsgálatok eredménye alapján ez az elmélet megdőlni látszik, a kristályok jelenléte nem kimutatható.

Vannak, akik a módszer működését a reflexes hatással magyarázzák. A testen található valamennyi reflexterület közül a láb ingerlése kecsgtet a legtöbb eredménnyel, s a lábon több mint hetvenezer idegvégződés található. Az elmélet szerint az egyes zónák ingerlése által kiváltott idegi hatás az, amely változásokat idéz elő a reflexzónákhoz tartozó szervekben.

A manapság egyik legnépszerűbb magyarázat szerint a reflexzóna terápia hatása az úgynevezett alapregulációs rendszer működésén alapul. Az alapregulációs rendszert a kötőszövet, a környéki idegrendszer vegetatív idegvégződései és a hajszálérrendszer alkotja, s az egész testet behálózza. Az elmélet hívei szerint a masszírozás által elindított változások e rendszeren keresztül fejtik ki hatásukat a szervezet távoli pontjain.

A reflexterületek

Az egyes reflexterületeket a szervezet holografikus kivetüléseinek tekintik, azaz a teljes szervezet megjelenésének a test bizonyos pontjain, ahol ha változást idézünk elő, az az egész szervezetre kifejti hatását. Jelenleg a láb, a kéz, a fül és az írisz az a négy terület, ahol testünk teljes leképeződését ismerjük, s ezeken kívül számos olyan hely van, ahol a test képe részlegesen jelenik meg.
A testen található mikroterületek közül néhány – mint például a nyelv és az írisz – a diagnózis felállításában nyújthat segítséget, néhány terület masszázsa vagy egyéb eszközökkel való ingerlése pedig (kéz, láb, fül) a gyógyításban kap szerepet.

Reflexológia és diagnózis

Sokan gondolják, hogy egy reflexológust felkeresve, az majd pontos felvilágosítást nyújt nekik testük állapotáról és sokaktól hallottam már, hogy amikor elmentek valahova talpmasszázsra, a masszőr különböző kijelentéseket tett egészségi állapotukról, sokszor konkrét betegségeket megnevezve. Tudnunk kell, hogy a láb zónáinak vizsgálata önmagában nem alkalmas diagnózis felállítására, ahhoz, hogy megalapozottan állítsunk valamit, legalább három reflexterület egy irányba mutató elváltozásának megállapítása szükséges, s vannak esetek, amikor a zónákban súlyos betegség fennállása esetén sem tapinthatóak ki elváltozások. A természetgyógyászati állapotfelmérés célja nem a pontos diagnózis felállítása, inkább csak a megerősítést, tájékozódást szolgálja, s ha felmerül valamilyen elváltozás gyanúja, célszerű igénybe venni a modern technika által nyújtott diagnosztikai eszközöket.

Ha többet szeretne tudni a talp-reflexológiáról, látogassa meg a talpmasszázzsal foglalkozó oldalamat: http://talpmasszazs-tanfolyam.hu/talpmasszazs.php

Az oldalon szereplő tartalom egy részének vagy egészének lemásolása és máshol való megjelentetése az írásos engedélyemhez kötött!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.